Elefánt a Porcelánboltban
Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora

– Annyira más a világ nélküled! – sóhajtott Trysh, miközben kezébe vette a könyvespolc szélén pihenő képek egyikét.

Olvadó vallomás

Olvadó vallomás

Üres gondolatokkal, tétlenül bolyongtam a világban. Árva voltam. Szülő nélkül, gyermek nélkül, álmok nélkül sodródtam végig a múló éveken. Kongó, tudat nélküli testem egyik helyről a másikra vonszolta magát, miközben egyetlen vágya az volt, hogy egy nyugodt fa alatt találja sírját a lenyugvó nap sugaraival.

Út a mélybe

Út a mélybe

Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én.

Tojásarcok

Tojásarcok

– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája fáradtan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.

Ubald útja

Ubald útja

– Eljött az idő – mondta álmos hangon Ubald, miközben lassan kikecmergett az ágyból. – Egy perccel sem várok többet!

Évforduló

Évforduló

Miallt a felkelő nap a folyóparton találta, mint minden reggel az elmúlt években. Szerette a hajnalokat. Ahogy a folyópart nyughatatlan levegője hűsen az arcába csapott, úgy érezte, mintha Moude keltegetné puha simítással a túlvilágról.

Egy mosoly ára

Egy mosoly ára

– Én vagyok! – szólt Bhatz rekedt hangon, amint Berth kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. – Csak én... – sóhajtott nagyot, miközben Berth a zárral pepecselt.

Csillagpor

Csillagpor

Akkor és utána sokáig úgy véltem, hogy soha nem leszek képes megbocsátani neki. Gyötört a gondolat, hogy cserben hagyott, megcsalt, átvert. Pedig csak magunkra hagyott minket. Édesanyámat és engem.

A büszke kín

A büszke kín

Soha nem felejtem el azt a napot. Az álom, mely akkor született, nem engedi. Azóta is hallom a falakat megrázó dörrenések hangját, amelyek mintha csak a föld mélyéből törtek volna felszínre, hogy figyelmeztessék a halandókat a Pokol létezésére.

Megváltó ölelés

Megváltó ölelés

– Miért nem bírja lehajtani a vécéülőkét? – hallotta a morgolódást a fürdőszobából, de már oda sem fordította a fejét.

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Láthatatlan valóság

Alice hazafelé tart a boltból, ahol vásárolni voltak édesanyjával. Tele kosár finomsággal a kezükben fesztelenül fecserésznek arról, milyen finomságokat készítenek otthon a vásárolt alapanyagokból.

Menekülő ragaszkodás

Hogy akartam-e valaha közéjük tartozni? Mindig. Minden nap minden egyes percében. Sajnos számomra ez életem nagy részében nem adatott meg. Ahogy a fény elűzi a sötétet, úgy taszított el a humortalan sors a családomtól.

A nagy döntés

– Maga Superman! – harsogta a lélekgyógyász. – Engedje ki! Honnan kéne az embereknek tudniuk, hogy mi rejtőzik önben, ha nem mutatja meg?