Kiemelt
Caelan Rhys - 2018.03.31 14:17
"Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt."* Először a születésem pillanatában. Akkor azt mondták, ez életem végéig velem lesz, hogy ebbe tehessem minden élményemet, mindent, amit magammal vinnék, mindent, amit nem szeretnék hátrahagyni.
És én pontosan ezt tettem. Szorgalmasan gyűjtögettem bele mindazt, ami fontos volt számomra és mindazt, amiről azt gondoltam, hogy valamikor majd fontos lesz. Gondolkodás nélkül, szinte vakon, rutinos mozdulatokkal nyitottam fel a fedelét minden alkalommal, és helyeztem el benne mindent, amit arra méltónak tartottam, miközben tekintetemet egy pillanatra sem vettem le a látóhatárról, hátha megajándékoz egy újabb kinccsel, amit megmenthetnék a holnap számára.
– Annyira más a világ nélküled! – sóhajtott Trysh, miközben kezébe vette a könyvespolc szélén pihenő képek egyikét.
Brüel kezében a toll egyre lassabban mozgott. A betűket alkotó tintafonal olyan lassan tekergett a papír felett, mintha minden egyes kanyarral egyre több és több súly nehezedne rá. Terhe azonban nem csak őt nyomasztotta.
Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én.
Megajándékozhatlak egy új Caelan Rhys novellával?
– Maga Superman! – harsogta a lélekgyógyász. – Engedje ki! Honnan kéne az embereknek tudniuk, hogy mi rejtőzik önben, ha nem mutatja meg?
– Quelle surprise, surprise! – dünnyögte az órásmester maga elé, miközben komoly tekintettel nézett bele a régi ingaórába.
Abroon mozdulatlanul meredt bele a lángokba. A vörös homok fölött izzó tűz látványa olyan volt, mintha csak egy hatalmas kemence belsejében ült volna.
