Kiemelt
Caelan Rhys - 2018.03.31 14:17
"Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt."* Először a születésem pillanatában. Akkor azt mondták, ez életem végéig velem lesz, hogy ebbe tehessem minden élményemet, mindent, amit magammal vinnék, mindent, amit nem szeretnék hátrahagyni.
És én pontosan ezt tettem. Szorgalmasan gyűjtögettem bele mindazt, ami fontos volt számomra és mindazt, amiről azt gondoltam, hogy valamikor majd fontos lesz. Gondolkodás nélkül, szinte vakon, rutinos mozdulatokkal nyitottam fel a fedelét minden alkalommal, és helyeztem el benne mindent, amit arra méltónak tartottam, miközben tekintetemet egy pillanatra sem vettem le a látóhatárról, hátha megajándékoz egy újabb kinccsel, amit megmenthetnék a holnap számára.
#mese #Soha Világ 1 #Soha Világ meséi
– Annyira más a világ nélküled! – sóhajtott Trysh, miközben kezébe vette a könyvespolc szélén pihenő képek egyikét.
#mese #Soha Világ meséi #Soha Világ 1
Üres gondolatokkal, tétlenül bolyongtam a világban, mielőtt találkoztunk. Árva voltam. Szülő nélkül, gyermek nélkül, álmok nélkül sodródtam végig a múló éveken. Kongó, tudat nélküli testem vonszolta magát egyik helyről a másikra, miközben egyetlen vágya az volt, hogy bárcsak egy nyugodt fa alatt találná sírját a lenyugvó nap sugaraival.
„Atyáink szellemének nevében
örökre száműzlek!
Legyen hajlékod a hideg kő,
legyen társad az eső!
Vigyétek!”
#Soha Világ 1 #mese #Soha Világ meséi
– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája fáradtan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.
– Úgy látom, jól haladnak otthon az előkészületekkel – jegyezte meg Télapó megkönnyebbülve Ferdinánd felé, majd elégedett sóhajjal az asztalra tette az okostelefonját.
Celesa bánatosan állt a komód előtt. A baljában tartott kávé felszálló aromája próbálta felvidítani, de nem tudott versenyre kelni a jobb kezét érintő emléktárgyak fakasztotta fájdalommal.
– Volna kedved hazafelé sétálni? – kérdezte Janek, miközben kulcsra zárta közös irodájuk ajtaját.
Abroon mozdulatlanul meredt bele a lángokba. A vörös homok fölött izzó tűz látványa olyan volt, mintha csak egy hatalmas kemence belsejében ült volna.
