Elefánt a Porcelánboltban

Kiemelt

Olvadó vallomás

Olvadó vallomás

Caelan Rhys - 2018.02.13 18:27

Üres gondolatokkal, tétlenül bolyongtam a világban. Árva voltam. Szülő nélkül, gyermek nélkül, álmok nélkül sodródtam végig a múló éveken. Kongó, tudat nélküli testem egyik helyről a másikra vonszolta magát, miközben egyetlen vágya az volt, hogy egy nyugodt fa alatt találja sírját a lenyugvó nap sugaraival.

Aztán jöttél Te. Kecsesen, sebesen és visszatarthatatlanul, mint a nyári égen szaladó felhőkből lecsapó villám. Váratlanul, mégis csodálatot keltő eleganciával forgattad fel az életem. Tétlenül bámultam, megadtam magam vonzerődnek, s örültem annak, hogy végre én is tartozom valakihez, végre nekem is van kiért élnem. Majd tipródni kezdtem.

Az író halála

Az író halála

Brüel kezében a toll egyre lassabban mozgott. A betűket alkotó tintafonal olyan lassan tekergett a papír felett, mintha minden egyes kanyarral egyre több és több súly nehezedne rá. Terhe azonban nem csak őt nyomasztotta.

Egyedül nem megy

Egyedül nem megy

– Na, kész vagy? – hallatszott Konté incselkedő hangja a telefonban.

Út a mélybe

Út a mélybe

Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én.

Az új egyezség

Az új egyezség

– Tudod, Rudolf – vette kezébe a Télapó a koktélt a pincér tálcájáról –, Ferdinándnak kéne itt lennie velem.

Tojásarcok

Tojásarcok

– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája fáradtan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.

Csapdába esett meglepetés

Csapdába esett meglepetés

– Mit jelentsen ez már megint? – kérdezte Télapó a rénszarvasoktól, miután hangosan felolvasta a soron következő virgácson talált levelet.

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Zajba merülve

Erőt ad, amikor gyenge vagyok, nyugtat, ha szorongok. Gyógyít, ha betegség kínoz, és frissít, ha szomjúság gyötör. Melegben segít megbirkózni a hőséggel, hidegben elűzi a reszketésem.

Elszáradt szerelem

Celesa bánatosan állt a komód előtt. A baljában tartott kávé felszálló aromája próbálta felvidítani, de nem tudott versenyre kelni a jobb kezét érintő emléktárgyak fakasztotta fájdalommal.

Tisztára mosott szavak

– Volna kedved hazafelé sétálni? – kérdezte Janek, miközben kulcsra zárta közös irodájuk ajtaját.