Elefánt a Porcelánboltban

Legnépszerűbb

Dabetshah születése

Dabetshah születése

Caelan Rhys - 2017.06.14 16:20

Világnak ifjúságában,
mielőtt az emlékezet teremtetett,
istenek lakták be az eget
s minden létező felleget.

Ubald útja

Ubald útja

– Eljött az idő – mondta álmos hangon Ubald, miközben lassan kikecmergett az ágyból. – Egy perccel sem várok többet!

Várakozva, vágyakozva

Várakozva, vágyakozva

Ősszel láttam először. Éppen az aprócska üvegkalitkámmal szemben állt, mintha várt volna valakit. Mozdulatlanul, akár egy szobor, választotta szét a minden irányból feléje hömpölygő embertömeget.

Távol, s oly közel

Távol, s oly közel

Dant jóleső fáradsággal a tagjaiban huppant le a háza előtti lépcsőre. Lassú, kimért mozdulatokkal kavarta a kezében tartott maroknyi fatálban gőzölgő, zöldségdarabokkal tarkított kását.

Aprócska tévedés

Aprócska tévedés

– Istenem! – sóhajtott nagyot anya, miközben ideges mozdulatokkal lapozta a naptárát. Szeme vadul cikázott a bejegyzéseken, de mivel nem találta, amit keresett, erőteljes mozdulattal csapta össze az apró könyvecskét, és átrohant a gyerekszobába.

A büszke kín

A büszke kín

Soha nem felejtem el azt a napot. Az álom, mely akkor született, nem engedi. Azóta is hallom a falakat megrázó dörrenések hangját, amelyek mintha csak a föld mélyéből törtek volna felszínre, hogy figyelmeztessék a halandókat a Pokol létezésére.

Monológ az Emberhez

Monológ az Emberhez

Ne! NE akard megmondani, hogy mit gondoljak! Ne akard megmondani, hogy merre menjek és mire használjam az eszközeimet!

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

A múzsa kínja, avagy az ihletrűl

Nézzünk szembe a ténnyel, nem ez volt Gundo legfényesebb napja. Na nem mintha kikopott volna a tollából a szavak ékessége, vagy netán cserben hagyta volna a szabadságtól megmámorosodott fantáziája. Nem. Gundonak egyszerűen elfogyott a szobája.

Szárnyra kelve

Nana egész életében azt hitte, hogy tudja, mi a boldogság. Boldogság az, gondolta, amikor megszabadulva a hétköznapok minden nyűgétől szárnyal a mélység felett. Ahol csak ő van, a fülébe suttogó szél és a hinta, amivel repülhet.

A mintázatok biztonsága

A fiú végre megérkezik a domb tetejére. Körülveszi a csönd, amelyet annyira áhított. Az alatta elterülő város, ahonnan érkezett, innen nézve békésnek és nyugodtnak látszik. Az utcák, házsorok, mint fehéren ragyogó érhálózat, lágyan ívelve szelik át a táj zöldjét.