Az éjszaka a városon kívül találta. Távol a jól ismert, harsány épületektől és unalmas emberektől.
Itt-ott ijesztget még a tél,
riogat, hogy visszatér.
Csitulj, drága,
csitulj!
Engedj utolsó utamra csendben!
Ó, Világ! Te szárnyas mindenség!
Miért nem érthetlek?
Változásidból miért nincs soha elég?
Bár így is szeretlek!