Elefánt a Porcelánboltban
Elme-színház

Elme-színház

Szavak. Szavak és képek. Szavak, képek és hangok. Apró villanások, hosszú monológok, amelyek újra és újra támadják Parna érzékeit. Élesen, mintha ott és akkor történne minden, mintha az egész napja újra lejátszódna a szobájában.

Aprócska tévedés

Aprócska tévedés

– Istenem! – sóhajtott nagyot anya, miközben ideges mozdulatokkal lapozta a naptárát. Szeme vadul cikázott a bejegyzéseken, de mivel nem találta, amit keresett, erőteljes mozdulattal csapta össze az apró könyvecskét, és átrohant a gyerekszobába.

Hullámok szárnyán

Hullámok szárnyán

– Csak víz! – mormolta magában szünet nélkül Phuna, miközben haladt a tömeggel. – Semmi más, csak víz!

Nem mind kalap, ami kéklik

Nem mind kalap, ami kéklik

Bodri szereti a kalapot.
Ezért fogja a macsekot,
és a fejére teszi.

Online beszéd szavak nélkül

Online beszéd szavak nélkül

Oroszlán fennakad a Rácson

Kinek a csomag, kinek a csomagoló

Kinek a csomag, kinek a csomagoló

Gika óvatosan bepillant a nappaliba. A család apraja-nagyja már összegyűlt, az önfeledt beszélgetés zsongása tölti be a lakást. Gika nézelődik és felfedez néhány ismeretlen arcot.

Zajba merülve

Zajba merülve

Erőt ad, amikor gyenge vagyok, nyugtat, ha szorongok. Gyógyít, ha betegség kínoz, és frissít, ha szomjúság gyötör. Melegben segít megbirkózni a hőséggel, hidegben elűzi a reszketésem.

A mintázatok biztonsága

A mintázatok biztonsága

A fiú végre megérkezik a domb tetejére. Körülveszi a csönd, amelyet annyira áhított. Az alatta elterülő város, ahonnan érkezett, innen nézve békésnek és nyugodtnak látszik. Az utcák, házsorok, mint fehéren ragyogó érhálózat, lágyan ívelve szelik át a táj zöldjét.

Láthatatlan valóság

Láthatatlan valóság

Alice hazafelé tart a boltból, ahol vásárolni voltak édesanyjával. Tele kosár finomsággal a kezükben fesztelenül fecserésznek arról, milyen finomságokat készítenek otthon a vásárolt alapanyagokból.

AJÁNDÉK

Megajándékozhatlak egy új Caelan Rhys novellával?

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Ubald útja

– Eljött az idő – mondta álmos hangon Ubald, miközben lassan felkelt az ágyról. – Egy perccel sem várok többet!

Az író halála

Brüel kezében a toll egyre lassabban mozgott. A betűket alkotó tintafonal olyan lassan tekergett a papír felett, mintha minden egyes kanyarral egyre több és több súly nehezedne rá. Terhe azonban nem csak őt nyomasztotta.

A múzsa kínja, avagy az ihletrűl

Nézzünk szembe a ténnyel, nem ez volt Gundo legfényesebb napja. Na nem mintha kikopott volna a tollából a szavak ékessége, vagy netán cserben hagyta volna a szabadságtól megmámorosodott fantáziája. Nem. Gundonak egyszerűen elfogyott a szobája.