Elefánt a Porcelánboltban
Elme-színház

Elme-színház

Szavak. Szavak és képek. Szavak, képek és hangok. Apró villanások, hosszú monológok, amelyek újra és újra támadják Parna érzékeit. Élesen, mintha ott és akkor történne minden, mintha az egész napja újra lejátszódna a szobájában.

Aprócska tévedés

Aprócska tévedés

– Istenem! – sóhajtott nagyot anya, miközben ideges mozdulatokkal lapozta a naptárát. Szeme vadul cikázott a bejegyzéseken, de mivel nem találta, amit keresett, erőteljes mozdulattal csapta össze az apró könyvecskét, és átrohant a gyerekszobába.

Hullámok szárnyán

Hullámok szárnyán

– Csak víz! – mormolta magában szünet nélkül Phuna, miközben haladt a tömeggel. – Semmi más, csak víz!

Nem mind kalap, ami kéklik

Nem mind kalap, ami kéklik

Bodri szereti a kalapot.
Ezért fogja a macsekot,
és a fejére teszi.

Online beszéd szavak nélkül

Online beszéd szavak nélkül

Oroszlán fennakad a Rácson

Kinek a csomag, kinek a csomagoló

Kinek a csomag, kinek a csomagoló

Gika óvatosan bepillant a nappaliba. A család apraja-nagyja már összegyűlt, az önfeledt beszélgetés zsongása tölti be a lakást. Gika nézelődik és felfedez néhány ismeretlen arcot.

Zajba merülve

Zajba merülve

Erőt ad, amikor gyenge vagyok, nyugtat, ha szorongok. Gyógyít, ha betegség kínoz, és frissít, ha szomjúság gyötör. Melegben segít megbirkózni a hőséggel, hidegben elűzi a reszketésem.

A mintázatok biztonsága

A mintázatok biztonsága

A fiú végre megérkezik a domb tetejére. Körülveszi a csönd, amelyet annyira áhított. Az alatta elterülő város, ahonnan érkezett, innen nézve békésnek és nyugodtnak látszik. Az utcák, házsorok, mint fehéren ragyogó érhálózat, lágyan ívelve szelik át a táj zöldjét.

Láthatatlan valóság

Láthatatlan valóság

Alice hazafelé tart a boltból, ahol vásárolni voltak édesanyjával. Tele kosár finomsággal a kezükben fesztelenül fecserésznek arról, milyen finomságokat készítenek otthon a vásárolt alapanyagokból.

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Tojásarcok

– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája fáradtan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.

Félelmetes írás

Byrn remegve vette kézbe a tollát, miután egy bögre gőzölgő kávéval a kezében leült az íróasztalához. Füzetének soron következő üres lapja csendesen hevert előtte és türelmesen várta az aznapi találkozást az öreg, sokat átélt írószerszámmal.

Giaxeet pusztulása

Már nem beszélünk róla. Tán el is felejtettük a létezését, ezzel tovább gyorsítva az elmúlás folyamatát. De kellhet-e a modern embernek egy olyan hely, mint Giaxeet? Egy hely, melyről valaha mindenki tudott, s nagy megbecsülésnek örvendett.