Elefánt a Porcelánboltban
Édes ellenségemnek

Édes ellenségemnek

Ó, bár lenne,
lenne oly hosszú életem,
hogy megvalósulni lássam minden reményem!

Emlékek tengerében

Emlékek tengerében

– Minek eteti azokat a koszos tollcsomókat? – kiáltott oda Alejj összehúzott szemöldökkel a park közepén lévő padon ülő Khuna felé.

Életem bőröndje

Életem bőröndje

"Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt."* Először a születésem pillanatában. Akkor azt mondták, ez életem végéig velem lesz, hogy ebbe tehessem minden élményemet, mindent, amit magammal vinnék, mindent, amit nem szeretnék hátrahagyni.

Giaxeet pusztulása

Giaxeet pusztulása

Már nem beszélünk róla. Tán el is felejtettük a létezését, ezzel tovább gyorsítva az elmúlás folyamatát. De kellhet-e a modern embernek egy olyan hely, mint Giaxeet? Egy hely, melyről valaha mindenki tudott, s nagy megbecsülésnek örvendett.

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora

– Annyira más a világ nélküled! – sóhajtott Trysh, miközben kezébe vette a könyvespolc szélén pihenő képek egyikét.

Dal a távozóhoz

Dal a távozóhoz

Lehet-e élet ott,
hol nincs helye a szívnek?

Tavaszi dal

Tavaszi dal

Itt-ott ijesztget még a tél,
riogat, hogy visszatér.

Olvadó vallomás

Olvadó vallomás

Üres gondolatokkal, tétlenül bolyongtam a világban, mielőtt találkoztunk. Árva voltam. Szülő nélkül, gyermek nélkül, álmok nélkül sodródtam végig a múló éveken. Kongó, tudat nélküli testem vonszolta magát egyik helyről a másikra, miközben egyetlen vágya az volt, hogy bárcsak egy nyugodt fa alatt találná sírját a lenyugvó nap sugaraival.

Utolsó sóhajjal

Utolsó sóhajjal

Csitulj, drága,
csitulj!
Engedj utolsó utamra csendben!

Az író halála

Az író halála

Brüel kezében a toll egyre lassabban mozgott. A betűket alkotó tintafonal olyan lassan tekergett a papír felett, mintha minden egyes kanyarral egyre több és több súly nehezedne rá. Terhe azonban nem csak őt nyomasztotta.

AJÁNDÉK

Megajándékozhatlak egy új Caelan Rhys novellával?

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Aedryl halála

Az ő ideje lejárt. Minden, amiért élt, elmúlt, elenyészett vagy egyszerűen megváltozott. Sokáig küzdött ellene, de végül elfogyott minden ereje. Vágya, hogy újra minden a régi legyen, annyira elgyengült, hogy mára szinte az emlékei is kivetették maguk közül.

Ubald útja

– Eljött az idő – mondta álmos hangon Ubald, miközben lassan felkelt az ágyról. – Egy perccel sem várok többet!

Távol, s oly közel

Dant jóleső fáradsággal a tagjaiban huppant le a háza előtti lépcsőre. Lassú, kimért mozdulatokkal kavarta a kezében tartott maroknyi fatálban gőzölgő, zöldségdarabokkal tarkított kását.