Elefánt a Porcelánboltban
Édes ellenségemnek

Édes ellenségemnek

Ó, bár lenne,
lenne oly hosszú életem,
hogy megvalósulni lássam minden reményem!

Emlékek tengerében

Emlékek tengerében

– Minek eteti azokat a koszos tollcsomókat? – kiáltott oda Alejj összehúzott szemöldökkel a park közepén lévő padon ülő Khuna felé.

Életem bőröndje

Életem bőröndje

"Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt."* Először a születésem pillanatában. Akkor azt mondták, ez életem végéig velem lesz, hogy ebbe tehessem minden élményemet, mindent, amit magammal vinnék, mindent, amit nem szeretnék hátrahagyni.

Giaxeet pusztulása

Giaxeet pusztulása

Már nem beszélünk róla. Tán el is felejtettük a létezését, ezzel tovább gyorsítva az elmúlás folyamatát. De kellhet-e a modern embernek egy olyan hely, mint Giaxeet? Egy hely, melyről valaha mindenki tudott, s nagy megbecsülésnek örvendett.

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora

– Annyira más a világ nélküled! – sóhajtott Trysh, miközben kezébe vette a könyvespolc szélén pihenő képek egyikét.

Dal a távozóhoz

Dal a távozóhoz

Lehet-e élet ott,
hol nincs helye a szívnek?

Tavaszi dal

Tavaszi dal

Itt-ott ijesztget még a tél,
riogat, hogy visszatér.

Olvadó vallomás

Olvadó vallomás

Üres gondolatokkal, tétlenül bolyongtam a világban, mielőtt találkoztunk. Árva voltam. Szülő nélkül, gyermek nélkül, álmok nélkül sodródtam végig a múló éveken. Kongó, tudat nélküli testem vonszolta magát egyik helyről a másikra, miközben egyetlen vágya az volt, hogy bárcsak egy nyugodt fa alatt találná sírját a lenyugvó nap sugaraival.

Utolsó sóhajjal

Utolsó sóhajjal

Csitulj, drága,
csitulj!
Engedj utolsó utamra csendben!

Az író halála

Az író halála

Brüel kezében a toll egyre lassabban mozgott. A betűket alkotó tintafonal olyan lassan tekergett a papír felett, mintha minden egyes kanyarral egyre több és több súly nehezedne rá. Terhe azonban nem csak őt nyomasztotta.

AJÁNDÉK

Megajándékozhatlak egy új Caelan Rhys novellával?

KÖZÖSSÉG

AJÁNLÓ

Várakozva, vágyakozva

Ősszel láttam először. Éppen az aprócska üvegkalitkámmal szemben állt, mintha várt volna valakit. Mozdulatlanul, akár egy szobor, választotta szét a minden irányból feléje hömpölygő embertömeget.

Kinek a csomag, kinek a csomagoló

Gika óvatosan bepillant a nappaliba. A család apraja-nagyja már összegyűlt, az önfeledt beszélgetés zsongása tölti be a lakást. Gika nézelődik és felfedez néhány ismeretlen arcot.

Életre hívott szavak

Abroon mozdulatlanul meredt bele a lángokba. A vörös homok fölött izzó tűz látványa olyan volt, mintha csak egy hatalmas kemence belsejében ült volna.