Bárhova nézel, bárhol keresel kapaszkodót, az egyetlen varázspálca az életed megváltoztatásához az Álom, amit dédelgetsz.
Életünk legtöbbet hallott hangja a sajátunk. Nem csak az, amit a hangszálainkon keresztül küldünk a világ felé, hanem az is, ami a fejünkben kíséri minden léptünket.
Amikor továbblépnénk, néha úgy érezzük, hogy a valóság millió csápja tart fogva minket a jelenben. Mintha minden tagunkat béklyó szorítaná, és már bármit megadnánk a szabadulásért, de egy külső hatás mindig visszahúz.
Február. A farsangi bálok, a télbúcsúztatás és a húsvéti megtisztulást megelőző vigalmak időszaka, de ennél mélyebb, személyesebb és hivalkodás nélküli utat is kínál önmagunk felé.
A hit nem tudás. Míg a tudás gúzsba köt, a hit súlytalan szárnyalás a felhők felett, ahol sem a földön kúszó kétség, sem a realitás látszata nem ér utol.
Nem vagyunk gépek, hogy minden nap ugyanazzal a lendülettel, lelkesedéssel és inspirációval üljünk le írni.
Gyerekként sok időt töltöttem folyóparton. Imádtam a víz közelségét, tiszteltem az erejét és csodáltam a titokzatosságát.
A múltad talán kudarcok hosszú sora, ahová visszanézve nem látsz mást, csak ezernyi okot arra, hogy miért ne kezdj bele.
Byrn remegve vette kézbe a tollát, miután egy bögre gőzölgő kávéval a kezében leült az íróasztalához. Füzetének soron következő üres lapja csendesen hevert előtte és türelmesen várta az aznapi találkozást az öreg, sokat átélt írószerszámmal.
Soha nem felejtem el azt a napot. Az álom, mely akkor született, nem engedi. Azóta is hallom a falakat megrázó dörrenések hangját, amelyek mintha csak a föld mélyéből törtek volna felszínre, hogy figyelmeztessék a halandókat a Pokol létezésére.
Lehet hideg, lehet szél,
Nyúl úr mindig jót remél.
