Elefánt a Porcelánboltban
Az új egyezség

AZ ÚJ EGYEZSÉG

  • Caelan Rhys
  • 2017.12.26 18:45
  • 318

– Tudod, Rudolf – vette kezébe a Télapó a koktélt a pincér tálcájáról –, Ferdinándnak kéne itt lennie velem.

– Kétségtelenül... – válaszolta Rudolf halkan, merev tekintettel bámulva, ahogy a pohárban levő keverék csodás színei szikrázóan csillogtak a napfényben. Fátyolos tekintete és szunnyadni nem akaró mosolya szemmel láthatóan fittyet hányt Télapó komoly témájának.

– Meg sem kérdezed, hogy miért? – próbálta fenntartani a társalgás lendületét Télapó, miközben Rudolf vörös orra szinte izzott, ahogy szájához emelte a szívószálat.

– Deee... – válaszolt Rudolf mélázva. – Egyszer... – vette el hirtelen a szájától a poharat, és sértett tekintettel nézett Télapóra.

– Egyszer, egyszer... – legyintett Télapó csalódottan. – Egyszer szeretnék komolyan beszélni veled, és akkor is azt látom, hogy azonnal életre kel benned a könnyű búvár, amint pohár kerül a kezedbe.

Rudolf lesütött szemmel állította a poharat a napozószék széles karfájára, miközben sóvárgó tekintete alaposan szemmel tartott minden aprócska buborékot és a poháron áthaladó fény összes észrevehető rezdülését.

– Mondd csak, Rudolf – folytatta Télapó nyugodt hangon –, mit szólnál, ha új irányelvek mentén szerveznénk át a céget? Szerintem mindenki jobban járna, és a megvalósítását tekinthetnénk közös újévi fogadalomnak.

– Mi a baj a régivel? – nézett Rudolf döbbent tekintettel Télapóra a napszemüvege fölött.

– Felsoroljam?

– Kétségtelenül... – suttogta Rudolf bizonytalanul.

– Akkor lássuk csak a legutóbbit! – sóhajtott nagyot Télapó, mielőtt belekezdett. – Talán hallottál róla, hogy Ferdinánd a karácsonyi céges bulin történt fogadás miatt ámokfutásba kezdett. Amiről viszont valószínűleg nem tudsz, hogy az őrült repülés során több légteret is megsértett. Öröm az ürömben, hogy nem lőtték le, viszont vízumot határozatlan ideig sehova sem kaphat.

– Oh... – képedt el Rudolf, és újra kokettálni kezdett az egyre párásodó oldalú pohárral.

– Ezért arra gondoltam, hogy legyen az új jelszavunk: Pontosság, Precizitás, Gyorsaság! – folytatta Télapó, mintha észre sem venné Rudolf epekedő pillantását.

– Az jó... – dünnyögte Rudolf maga elé, egykedvűen bólogatva.

– Jól értelek, támogatod a javaslatomat? – kérdezte Télapó egyenesen Rudolf szemébe nézve. – Tudod, te vagy az első, akinek elmondtam, és minden támogatóra szükségem lesz a vezetői ülésen, amikor szavazásra kerül sor.

– Kétségtelenül... – bólogatott Rudolf, le sem véve a szemét a nagy melegben egyre jobban izzadó italról.

– Ezzel igazán boldoggá tettél, Rudolf – válaszolta Télapó széles mosollyal az arcán. – De ha nem bántalak meg, aláírnád nekem ezt az aláírás gyűjtő ívet? Tényleg csak a forma kedvéért, tudod, muszáj megadni a módját a vezetők előtt – vett elő egy pedánsan összehajtott papírt és egy tollat egy, a napozószéke alatt tartott mappából.

– Kétségtelenül... – nézett fel percek óta először Rudolf csodálkozó tekintettel, ám a pohár csillogása, az apró, lefelé guruló gyöngyök szinte azonnal visszarántották a tekintetét a pohárhoz.

– Jaj, nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan meg tudtuk ezt beszélni – válaszolta Télapó, miközben átadta a papírt és a tollat Rudolfnak. Tekintete boldogságot tükrözve suhant a mindig hullámzó, játékos tajtékot vető tengerre.

Rudolf azonban tétovázott elengedni a karfán azóta is hívogatóan csillogó, apró ernyővel és színes szívószállal ékesített poharat. Mi lesz, ha lecsúszik a párától, amely már tekintélyes tócsát rajzolt a pohár aljánál? Mi lesz, ha leveri, és az isteni nedű a homokra ömlik? Még csak ki sem csavarhatja, hogy megmentse belőle, ami menthető!

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak vad táncot a fejében, miközben a szeme vég nélkül cikázott a baljában szorongatott pohár és a jobb kezében tartott, összehajtott papír és toll között.

– Ha aláírtad, akár koccinthatunk is az együttműködésünkre – mondta nyugodt hangon Télapó lankadatlanul pihentetve tekintetét a tenger hullámain.

Rudolf hirtelen felnézett Télapóra, aztán vissza a pohárra. El kell engednie, zakatolt a fejében egy hang, ám a keze nem engedelmeskedett. A keze változatlanul félt útjára engedni a poharat, és főleg szabaddá tenni, ami benne van.

– Soha! – hallotta Rudolf, ahogy a fejében felüvölt az akaratával ellenkező elemi ösztön.

– Persze, miután ezzel az itallal megpecsételtük az egyezségünket, természetesen ihatunk még párat arra, hogy szerencsésen véget ért az idei turnénk – emelte a tétet Télapó. – Akár arra is, hogy ilyen gyönyörű helyen pihenhetünk.

Rudolf hirtelen felkapta a fejét, és kétkedőn Télapóra nézett, mint aki rosszul hall.

– Még párat? – kérdezett vissza bizonytalanul.

– Miért ne? – nevetett nagyot Télapó. – Minek beszélnénk többet üzletről? Vége az évnek, Rudolf! Ki tiltja meg, hogy igazán jól érezzük magunkat pihenés közben?

– Az jó... – remegett meg Rudolf keze a poháron, miközben a tekintete ismét a papírra tévedt, ám biztos akart lenni benne, hogy nem veszik kárba ez az ital sem. Erősen koncentrált, ahogy óvatosan elengedte a poharat. Gondosan kivárt egy pillanatig, hogy megbizonyosodjon róla, az tényleg megáll egymagában a napozóágy kissé ferde karfáján.

Végül amilyen gyorsan csak tudta, szétnyitotta a papírt, aláírta, majd azzal a lendülettel visszaadta Télapónak.

– Tökéletes! – nyugtázta Télapó az aláírást. Kezébe vette a poharát, és Rudolf felé nyújtotta, aki immáron remegő kézzel markolászta a sajátját. Már előre érezte, hogy milyen lesz, amint az oly sokat várt csodálatos nedű végigömlik a gigáján. Érezte, ahogy enyhén végigpörköli a torkát, mintha egy sárkány tüzes lehelete futna végig rajta. Érezte, ahogy az ismerős melegség végigkúszik a mellkasán egészen a gyomráig. Beleremegett a gondolatba, hogy milyen jóleső zsibbadtsággal tölti meg a fejét ez a melegség, így nyújtva neki tökéletes kikapcsolódást a való világ kihívásai elől.

Ám ahogy koccintás után egy nyeletre felhörpintte az italt, utána csupán a jégkockák maradványainak hidege és édes, fűszeres gyümölcsíz maradt.

– Ezer ördög és pokol! Mi a fene volt ez? – kérdezte megrökönyödve Télapótól.

– Alkoholmentes koktél – válaszolta Télapó szemrebbenés nélkül. – Igaz, hogy az egyezségünk jövőre szól, de ideje elkezdeni a felkészülést.