Az éjszaka a városon kívül találta. Távol a jól ismert, harsány épületektől és unalmas emberektől. Csak a tenger hullámainak megnyugtató hangja, a cinkos sötétség és a telefonja volt vele. Megbízható, hű társa, minden tervének és titkának tudója, ami minden kérdésére választ nyújtott, és engedelmesen követte csapongó figyelme minden rezdülését. A parton ülve az egész világot bejárhatta, az összes létező információt magába szívhatta, ahogy ujjbegyei vezették a képek, hírek és soha nem apadó vélemények áradatát.

Váratlanul megdörrent az ég, amit kövér esőcseppek követtek, ezért kénytelen volt felpillantani a tenyerében hordott kincsekből. Belehasított a felismerés, hogy az igazi keresés csak most kezdődik.