Oroszlán fennakad a Rácson

Rács lepöcköli Oroszlánt

Kata megpöcköli Rács orrát

Rács varázsló kalapot tesz Kata fejére

*Gerenda belép a chat szobába

Rács leveszi Kata fejéről a varázsló kalapot és ráteszi Gerenda fejére

Kata rácsap Rács kezére

Rács vesz egy szebb és nagyobb varázslókalapot és azt teszi Kata fejére

Fien ül a számítógép előtt és csetel. Ismeretlen ismerőseivel véletlenszerű történeteket alkotnak, ahogy egymás soraiból fonogatják a cselekmény szálát. Talán mese kerekedik belőle, talán horror. Ám egy biztos. Minden sor a legtökéletesebb formában kommunikálja a résztvevők érzelmeit anélkül, hogy az illendőség és tökéletes szóválasztás terhével büntetné a szerzőt.

Fien szereti leírni, mit tesz, mit érez az a személy, aki a testébe szorult. Felszabadító belülről érezni, de kívülről láttatni azt, aki a nevét viseli, az arcát hordja, de mégsem ismeri senki. Néha úgy érzi, még ő maga sem.

Amikor a világ összeomlik körülötte és Fien nem érez mást, csak elviselhetetlen nyomást a fejében, az izmai görcsös összehúzódását és azt, hogy bármi, amit a világ nyújtani tud, csak fájdalom és zűrzavar, nincs is más mód, hogy hírt adjon magáról.

Amikor a beszéd már lehetetlen, a szavak ólom súlya nem felvállalható, akkor marad a rideg egyes szám harmadik személy és...

...néha...

...ige...

...jelző...

...tőmondat.

A képernyőn megjelenő szavakból lassanként összeáll egy érzés, egy jelenet, egy történet. Követheted, vagy akár hátat is fordíthatsz neki. Bárhogy is döntesz, attól függetlenül él, lélegzik és jelen van. Hozzád is beszél. Csak rajtad múlik, hogy figyelsz vagy sem.

Figyelsz?

Néha talán érdemes. A tagolatlan mondatokban és szokatlan szófordulatokban talán ráismersz valamire. Valamire a múltadból, a jelenedből vagy leendő Önmagadból. Valamire, amit már hallottál, éreztél, tapasztaltál. Valamire, ami még Veled van és kísért, amíg hagyod.

Fien nem hagyja. Szembe fordul és minden erejével nevet akar neki adni. Ha megnevezi, megszelídíti. Ha megszelídíti, akár még a barátjává is teheti. Egy barátért pedig mindig megéri küzdeni.