Gyakran az egyszerű dolgok a lényegesek, nem igaz? Azt mondják, hogy a festészet és a fotográfia elsősorban látás. Az írás a megfigyelésről szól. A hogyan másodlagos. Néha a legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek.
Manapság, amikor a média azt célozza, hogy reakciót váltson ki Belőled, és amikor divattá vált hangosan, egy pillanatot sem vesztegetve hangot adni a saját véleményünknek, talán furcsán veszi ki magát, ha azt mondom, hogy a legjobb barátod a néma szemlélődés. Ugyanis csak ez teszi lehetővé, hogy felismerj és Magadba olvassz olyan Tőled eltérő karaktereket és pszichológiai mélységeket, amiket lehetetlen, ha folyton azzal vagy elfoglalva, hogy Neked mit és hogyan KELL válaszolnod.
Miről is van szó?
Ahogy arról már sok helyen szót ejtettem, rajongok a színészekért. Nem kimondottan az egykarakteresekért, noha kétségtelenül rájuk is hatalmas szükség van a szórakoztatóiparban, hanem az igazi átváltozóművészekért. A Nagyokért, ha úgy tetszik, bár ennyi év kutatás után inkább azt mondanám, hogy a képzettebbekért.
Amióta csak felismertem, hogy ugyanaz a színész rejtőzhet egymásnak teljesen ellentmondó karakterek mögött, úgy tekintettem rájuk, mint titkos átjárókra rejtett világok felé. Olyan emberek világa felé, akiknek az életébe nélkülük soha nem lennék képes betekinteni, ezáltal tanulni sem tudnék belőle.
Természetesen még véletlenül sem a bulvár hírekre gondolok.
Soha nem érdekelt a színészek magánélete, szexuális- vagy politikai beállítottsága, anyagi helyzete és hasonló pletykák. Ellenben igyekeztem minden olyan interjút, nyilatkozatot összegyűjteni, ahol egy-egy karakter felépítéséről beszélnek: mire van szükségük, mit keresnek egy szövegkönyvben vagy forgatókönyvben, és mit tesznek azért, hogy a színpadon vagy a kamerák előtt önmagukból kibújva teljesen a megszemélyesítendő karakterré válhassanak.
Hogy jön ez ide?
Gyermekkorom egyik nagyon kedves színésze volt Psota Irén. Ha legalább annyi idős vagy, mint én, talán még emlékszel rá.
Psota nyilatkozta egyszer, hogy kerüli az erős indulatok kifejezését a privát életében, mert ha megélné őket a mindennapokban, akkor nem lenne képes átütő érzelmeket produkálni a színpadon.
Egy példát is hozott erre: egy alkalommal éppen előadás előtt jelent meg a volt férje az öltözőjében. A találkozó alatt képtelen volt uralkodni magán és kitört belőle a zokogás. Aznap sem ő, sem a társulat, sem pedig a közönség nem érezte elég erősnek az alakítását.
Miért mesélem ezt el?
Azért, mert írás közben a megfogalmazásod módja nagyban függ attól, hogy milyen mélyről és milyen erővel törnek fel azok az érzelmek, emlékek, amikből az adott karaktert, jelenetet formálod.
Azaz minél többféle emléked van és minél élénkebben tudod felhozni az azokhoz tartozó érzelmeket, annál több eszközzel rendelkezel a történeteid megformálásához.
Természetesen ezeknek az emlékeknek nem kell szigorúan véve a sajátjaidnak lenniük, szerezheted őket színházi előadásokból, filmekből, az olvasmányaidból, és természetesen a legalapvetőbb helyről: az emberek néma, reakció és ítélet nélküli megfigyeléséből.
Ehhez viszont le kell csendesítened az agyad azon részét, ami úgy érzi, hogy a Tied kell legyen az utolsó szó, és ami arra kényszerít, hogy ítéletet alkoss arról, ami másokkal történik.
Íróként csupán az a dolgod, hogy figyelj, tanulj és élményeket gyűjts, így mindig lesz miből építkezned.
Miért olyan fontos, hogy ne alkoss ítéletet?
Azért, mert ítélkezés közben nem kifelé figyelsz, hanem befelé. Az ítéletalkotáshoz ugyanis elengedhetetlen, hogy a kívülről jövő információt átpréseld egy sor különböző pszichológiai “szűrőn”.
Mivel ezek a szűrők a saját múltbeli tapasztalataidból, erkölcsi- és egyéb értékrendedből, illetve vélt vagy valós adatokon alapuló véleményedből épülnek fel, ezért mire végzel az ítéletalkotási folyamattal, nem az a történet fog megragadni az elmédben, ami történt, hanem az, amit Te létrehoztál belőle.
Az a történet viszont nem azé az emberé lesz, akivel megtörtént, hanem a Tied. A cél azonban nem az, hogy saját Magad számára gyűjts önigazolást, hanem az, hogy minél több és minél hihetőbb szereplőből álljon a karaktergyűjteményed a történeteid benépesítéséhez.
