Az ötletek olyanok, mint a nyulak. Szerzel egy párat, megtanulod, hogyan bánj velük, és hamarosan tucatnyi lesz belőlük.
Az író imázsához menthetetlenül hozzátartozik az aprócska jegyzetfüzet, amibe úton-útfélen írogat. Ezt később, a dolgozószobája magányában újra előveszi, és a zilált, aprócska betűket szaporítva újabb csodás történeteket hív életre.
Hogy mennyire igaz? Nos, pontosan annyira, amennyire bármely sztereotípia. Sokaknak van ilyen füzetkéje, és nagyjából ugyanannyinak nincs. Ám mivel azok tűnnek fel, akiknek van, és a leglehetetlenebb helyen és időben veszik elő, hogy az éppen kipattant egyetlen szavacskát, két mondatot vagy hevenyészett rajzot papírra vessék későbbi hasznosítás céljából, nyilván ők azok, akik éltetik ezt a romantikus, ámbár kicsit komikus képet.
Azonban arra a sztereotípia nem ad magyarázatot, hogy miként használják az írók azt a bizonyos füzetkét.
Ugyanis a füzetet használóknak csak egy része veszi elő azt ínséges időkben, hogy újraolvasgatva a szorgosan összegyűjtött ötleteket táplálják kreativitásuk lángját. Ellenben a többiek soha az életben nem lapoznak vissza, hogy megnézzék, mivel is töltötték meg az üres oldalakat.
Hogy lehet ez?
Az ötletek nem egyformák. Vannak olyanok, amikből egy teljes opusz bontakozik ki, vannak olyanok, amikből csupán egy-egy fordulatra futja egy félkész írásban, és vannak a tökéletesen használhatatlanok.
Abban a pillanatban, amikor felbukkannak a tudatodban, sanszos, hogy nem érzed a különbséget, mert a lelkesedésed elnyomja az objektív ítéletedet, vagy ahogy Hemingway hívja, a “beépített szardetektorodat”.
Amint a lelkesedésed alábbhagy, a detektor felzümmög a fejedben, és a tudatos közreműködésed nélkül válogat az ötletek között: kiemeli a figyelemre méltókat és kihajítja a többit.
Ennek köszönhető, hogy azok az ötletek, amelyek igazán jók és erősek ahhoz, hogy építs rájuk, megmaradnak. Viszont nem hagynak nyugton, időről időre előugranak a semmiből, hogy hangot adjanak a türelmetlenségüknek, és tudassák Veled, hogy ők is szeretnének már fejlődni.
Éppen ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy sok író nem használ ilyen füzetkét. Ők azok, akik bíznak a szardetektorukban és abban, hogy az arra érdemes ötletek úgysem fogják hagyni, hogy a kiszemelt író semmibe vegye őket.
Akkor tartsak magamnál jegyzetfüzetet vagy sem?
Tekintettel arra, hogy íróként abból élsz, amit az ötleteidből hosszadalmas, kemény munka árán megalkotsz, nem engedheted meg Magadnak, hogy ötletet veszíts. Ha viszont nem akarod elveszíteni őket, akkor mindenképpen érdemes kéznél tartanod egy ilyen füzetkét, és minél több felbukkanó képet, szó- és jelenetfoszlányt leírnod.
Így biztos lehetsz benne, hogy amíg a füzeted megvan, a szikráid is megmaradnak, az idő pedig majd választ ad a kérdésre, hogy Te az “emlékező” vagy a “visszalapozó” írók népes táborát erősíted.
