Életünk legtöbbet hallott hangja a sajátunk. Nem csak az, amit a hangszálainkon keresztül küldünk a világ felé, hanem az is, ami a fejünkben kíséri minden léptünket. Éppen ezért olyan fontos, hogy ez a hang a barátunk, a leglelkesebb szurkolónk és bátorítónk legyen ahelyett, hogy életünk minden percében szigorú kritikusunk és károgó vészmadarunk lenne.

Ezért olyan hatásos, ha úgy kezdjük a magunkkal kapcsolatos mondatainkat, hogy „Szeretem magam annyira, hogy…”, majd késlekedés nélkül megtesszük azt, amit e mondatba foglaltunk. Mert ha őszintén hiszünk a fejünkben duruzsoló hangnak és elfogadjuk a fontosságát az életünkben, akkor e mondatok és az őket követő cselekedetek magukban is képesek elvezetni minket a céljainkhoz, bármit is kell tennünk értük.

Így válik minden nemszeretem kötelesség szeretetteli cselekvéssé és önbizalomépítő tevékenységgé, amit ekkor már nem csak könnyebben, gyorsabban és kreatívabban végzünk el, de közben megtanuljuk azt is, hogy számíthatunk magunkra, ami nem más, mint az önbizalom és az önszeretet alapja.

Most Rajtad a sor.

Mennyire szereted Magad?