A hit nem tudás. Míg a tudás gúzsba köt, a hit súlytalan szárnyalás a felhők felett, ahol sem a földön kúszó kétség, sem a realitás látszata nem ér utol.

A hit végtelen tér. Mindenütt jelen van, ám teljességében csak akkor tárul eléd, ha elég magasra merészkedsz.

A hit önmagad legyőzése. A tapasztalaté, ami tudni véli, hogy csak a föld adhat biztonságot, hogy csak akkor élhetsz, ha a talpad a test súlyával nyomódik a talajnak.

A hit nem ábránd. Tettekre sarkall az észlelt valóságban, míg az ábránd eltaszít a tapasztalattól. A hit bizonyosság, hogy a jelen jobb jövővé formálható, míg az ábránd a jelen megtagadása egy olyan világ javára, aminek sem ereje, sem lehetősége nincs kitörni a koponyád fogságából.

A hit megnyugtat, felszabadít. Erőt ad, mikor elgyengülsz és ajtót kínál, mikor falhoz érsz.

A hit bástya. Erőd, ami megvéd a reménytelenségtől, így téve lehetővé, hogy önmagad legjobb kiadásaként lehess része a világnak.

Ezért higgy Magadban, az álmaidban és a hited hatalmában, hogy a világ is megláthassa végre azt, akit Te születésed óta ismersz!