A múltam ködbe vész,
vagy csak nem emlékszem rá,
de még mindig zúg fülembe
egy elárvult sakál.

Ígértem jót, tettem rosszat,
lehet, hogy még megbánhatnám,
tán ezért zúg fülembe
egy elárvult sakál.

Védekeztem okkal,
de ok nélkül támadtam rád,
közelít a ködben
egy elárvult sakál.

Lestem jót magamnak,
de rád mindig a rossz várt,
megállt mellettem
az elárvult sakál.

Légy boldog és büszke
mindarra, mit adtál,
nekem sosem lesz más társam,
csak az elárvult sakál.

Te végre szabad lehetsz,
míg rám csak a halál vár,
hisz még mindig zúg fülembe
az elárvult sakál.

Vissza se nézz rám,
máshol tudom, rád jobb vár,
hisz az én hangomon üvölt
az elárvult sakál.