Amikor továbblépnénk, néha úgy érezzük, hogy a valóság millió csápja tart fogva minket a jelenben. Mintha minden tagunkat béklyó szorítaná, és már bármit megadnánk a szabadulásért, de egy külső hatás mindig visszahúz.

Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy a legjobb alkalom a változtatásra akkor jön el, mikor nincs már több vesztenivalónk, hiszen ekkor sajnálat és szorongás nélkül hagyhatjuk hátra mindazt, ami mindvégig visszatartott.

A valódi továbblépéshez azonban két dolog kell:

• hogy pontosan tudjuk, mit akarunk létrehozni még akkor is, ha fogalmunk sincs, hogyan fogjunk hozzá;

• őszinte, testi-lelki átéléssel érzett hit abban, hogy amit akarunk, azt megérdemeljük, ezért bármilyen kacskaringós út is vezessen hozzá, beengedjük majd az életünkbe.

De ha a fentiek közül bármelyiket is távolinak érezzük, akkor annak a megteremtése az első és legfontosabb feladatunk, mert csak így lesz a célunk felé vezető utunk nem csak a lehető legrövidebb, de örömteli felfedezésekkel teli kaland is.